AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 5.-A kánai menyegző.

Ekkor:

AZ ISTENSZÜLŐ TANÍTÁSA AZ EVANGÉLIUMBAN 5.

A kánai menyegző.

Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott. (Jn 2,1-12)

Két olyan Mária-jelenet szerepel János evangéliumában, ami megalapozza, aláhúzza az Istenszülő Szűz Mária közbenjáró szeretetének teológiáját. Az egyik a kánai menyegző eseménye, a másik a kereszt alatti jelenet, amikor János apostolhoz így szól az Úr: „Íme, a te anyád!” – A kánai menyegzőn megint tanít bennünket Mária.

  • Tanítja azt, hogy az örvendezés, a mulatás a keresztény élet része. Ott van a lakodalmon Mária. Együtt örül a családdal, lehet, hogy segít a főzésben, kiszolgálásban, de valószínűleg táncol is. – Ne féljünk keresztényként örülni és vigadni az élet nagy eseményein! Ez is hozzátartozik a Krisztus-követéshez. 
  • Mária megmutatja nekünk azt is, hogy mindig vegyük észre a szükséget szenvedőt. Észreveszi azt, hogy a család kellemetlen helyzetbe került: fogytán volt a bor. Milyen szégyen lenne az a családnak, ha nem lenne mivel megkínálni a vendégeket. – Sok mai ember erre azt mondaná: „Nem az én dolgom.”, sőt talán lennének olyanok is, akik kárörvendezve kinevetnék a vendéglátókat. – Mária arra tanít, hogy vegyük észre, ha másnak problémája van. Ne legyünk közömbösek mások bajával szemben!
  • Az együtt érző lelkület cselekvést igényel. Ha tudunk segítünk magunk. Máriának valószínűleg nem voltak szőlőskertjei, nem volt raktáron bora. Ha így lett volna, ehhez folyamodik, ő maga segített volna. Ezt nem tudja megtenni, de – az együttérző, segíteni akaró ember – közbenjár. Szól Jézusnak: „Fiam, nincs több boruk.” – Mária arra tanít, hogy a Krisztust-követő ember, ha közvetlenül nem tud segíteni, akkor közbenjár. Közbenjárhatunk Istennél: imádkozhatunk a rászoruló embertársainkért. De, nemcsak Isten előtt járhatunk közben, hanem az emberek előtt is. Keresnünk kell a lehetőséget, hogy ki és hogyan tud segíteni azon, akin én nem tudok, pedig megtenném, ha lenne rá eszközöm. 

Mária tanít: örüljünk együtt az örvendezőkkel, vegyük észre a részoruló embertársunkat, s ha nem tudunk segíteni, járjunk közbe érte Isten és ember előtt.