Virágvasárnap

Krisztusban Kedves Testvéreim!

    Virágvasárnap van. Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. 

Látunk egy nagy tömeget. Ujjonganak, hozsannát zengedeznek, éltetik Dávid utódját. Ágakat vágnak le a fákról zászló gyanánt, ruháikat terítik Jézus útjába szőnyegként, mint király elé szokás teríteni azt. Mert valóban királyt, uralkodót akarnak köszönteni a jeruzsálemi emberek.

    Néhány nap múlva újra tömeg gyülekezik nagycsütörtökön. Ők is kiabálnak. Nem hozsannát zengnek, hanem „feszítsék meg!”-et üvöltenek. Nem ágakat lengetnek, hanem öklüket rázzák. Nem éltetnek, hanem köpdösnek. Nem uralkodót akarnak köszönteni, hanem kivégzést akarnak látni a jeruzsálemi emberek.

    Megdöbbentő a tömeg viselkedése. Ma a bevonuló Jézust királlyá akarják tenni, s néhány nap múlva ugyanennek a Jézusnak a halálát követelik. Bár nem teljesen ugyanaz a két tömeg, de biztosan vannak olyanok, akik itt is, ott is jelen vannak. Hozsánnát éneklésük halált kívánó üvöltéssé változik. Befogadó készségük, elutasítássá válik. Vajon mi ennek az oka?

    A mai ünneplés királyt köszönt. És valóban Jézus Király, de nem olyan király, amire az emberek vágynak.

    Mert miért is szeretnék azt, hogy Jézus földi királyuk legyen? Egyszerűen emberi számításból. Miért is lenne jó király Jézus? Megoldaná a gondjaikat.

    Ha éhesek lennének, csak hozzá kellene fordulni. Emlékeznek arra, hogy egyszer ötezer embert öt kenyér megszaporításával jóllakatott. Milyen jó lenne, ha ő lenne a királyunk! Nem kellene dolgozni, ha éhesek lennénk, segítene.

    Ha szomjaznának, az sem lenne gond. Kánában a víz Jézus szavára borrá vált. Mennyi munkától szabadíthatná meg az embereket Jézus! Nem kellene szőlőt kapálni, kötözni, fáradozni. 

    Ha betegek lennének, akkor sem lenne különösebb probléma. Hány és hány embert meggyógyított Jézus vándorlása során. Nem kellene orvosokra költeni, egyszerűen odamennének Jézushoz, s ő mindent megoldana.

    Ha véletlenül meghalnának? Hát éppen tegnap szemléltük a nagy csodát Betániában. Lázár az ő barátja meghalt, de a négynapos halál sem akadályozta meg abban, hogy feltámassza őt. Most is itt van közöttünk. Ha meghalnánk, az új király feltámasztana bennünket, mint Jairus leányát, mint a naimi ifjút, vagy mint Lázárt!

Milyen jó lenne, ha Jézus, akinek hatalma van minden baj és betegség fölött, aki ura a természet erőinek is, elüldözné seregével a megszálló római katonaságot és hatalmat! Ha ő király lesz, biztosan megoldja ezt is.

Az emberek várnak valamit Jézustól: várják a gondjaik megoldását, várják a világi hatalomban való részesedést (Jakab és János nemrégen ment oda Jézushoz, hogy egyikük jobb, másikuk balja felől lehessen az ő hatalma eljöttekor). 

És Jézus bevonul Jeruzsálembe királyként, mert ő valóban király, a szívünk és lelkünk királya. Adni akar nekünk valamit, de nem azt, amit földies vágyaink kívánnak. Adni akarja önmagát, adni akarja a bűnbocsánatot, adni akarja a mindent átható szeretetet, adni akarja életünk valódi értelmét, s adni akarja az üdvösséget

Az emberek pedig elutasítják őt, mert kicsinyes, földies vágyaikat nem teljesíti. 

A mai ember és a mai világ is hasonló. Jézus jön, hogy bevonuljon a világba, bevonuljon életünkbe, családunkba, közösségeinkbe. 

Ma ugyanez a két tömeg fogadja, mint akkor ott Jeruzsálemben. Egyik odaáll mellé, mert vár tőle valamit, mert azt szeretné, ha életének irányítója és központja lenne. 

Mi is itt vagyunk ebben az éljenző és elfogadó csoportban. De ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ott is maradjunk!

Akkor, azok az emberek hagyják ott Jézust, akik mást várnak tőle, amit nekik adni akar. Otthagyják azok, akiknek Isten csak arra jó, hogy kiszolgálja őket. Adjon nekünk kenyeret, adjon nekünk egészséget, adjon nekünk hatalmat, adjon nekünk gondtalanságot, de ne szóljon bele az életünkbe!

Jézus pedig éppen azért akar bevonulni életünkbe, hogy megváltoztassa azt, hogy beleszóljon abba! 

Az Istent befogadó ember az, aki állandóan változni és jobbá akar válni, aki tisztában van gyengeségével, gyarlóságaival, bűneivel, de tisztában van Isten végtelen és megbocsátó szeretetével is.    

A másik csoport, aki Jézussal szemben állást foglal, azok csoportja, akik önmaguk istenei akarnak lenni. Azok, akik halált kiabálnak rá. Nincs szükségük olyan Istenre, aki beleszól életükbe. Nincs szükségük arra, aki bűnbánatra szólítja fel őket, (mert nekik „nincs bűnük”),  nincs szükségük olyanra, aki egyszerűséget, alázatot és mások segítését hirdeti.

Emlékszünk a gazdag ifjú történetére, a fiú otthagyja Jézust, mert Ő arra kéri, hogy segítsen a szegényeknek, ossza szét vagyonát.

    Emlékszünk arra a történetre is, amikor a gadarénusok elküldik Őt határaikból, mert amikor gyógyított, sertések pusztultak el. 

    De emlékszünk példabeszédeire is: „A dúsgazdag és a szegény Lázár”, az utolsó ítélet példabeszédére: „Éhes voltam, és ennem adtatok…” És lehetne még sorolni.

    Azok az emberek, akik nem akarnak megváltozni, akik nem akarják a bűnt, az erkölcstelenséget, a rablást, a másik megalázását és kihasználását abbahagyni, azok ma is meg akarják ölni a Mindenség Királyát, a hozzájuk is leereszkedő szeretet Istenét.

Virágvasárnap van. Jézus bevonul Jeruzsálembe, mert be akar vonulni az életünkbe. Valamit hozott nekünk: Isten üzenetét, szeretetét, barátságát. Válaszra késztet bennünket. 

Ha elfogadjuk életünk királyának, ha engedjük bevonulni családunkba, közösségeinkbe, akkor valóban követnünk kell őt. Meg kell változni nap, mint nap. El kell fogadni tanítását és az szerint kell élnünk. Ez vezethet bennünket a húsvét, a feltámadás és az örök élet felé.

    Jézus bevonult Jeruzsálembe. Engedjem bevonulni Őt az életembe is!