NAGYBÖJT TIZENHARMADIK NAP

A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel

Kérkedni, vagy dicsekedni azt jelenti, hogy kidüllesztjük a mellünket és elhalmozzuk magunkat dicséretekkel. Az ősi héber mondás arra tanít: „Más dicsérjen téged, ne a te szájad, hanem az idegen, és ne a te ajkad!” Amikor dicsekszünk, felhívjuk a figyelmet valamilyen teljesítményünkre vagy tulajdonságunkra azért, hogy jobbnak tűnjünk, mint a körülöttünk levők. A dicsekvés általában a jelentéktelen siker eltúlzása, sokszor az a célja, hogy hitelesebbnek tűnjünk mások szemében. Mások lehúzására is szokták használni. Az agapét közvetítő emberek nem saját magukra hívják fel a figyelmet, a szeretett személlyel éreztetik azt, hogy ő a legfontosabb.

A felfuvalkodottság, más szóval az önteltség azt jelenti, hogy túl nagyra tartjuk saját értékünket vagy érdemünket. Többnyire türelmetlenséget eredményez másokkal, mások gondolataival és kívánságaival szemben. Az öntelt ember hamar arra jut, hogy körülötte forog a világ, neki van igaza, nem hajlandó foglalkozni semmiféle kapcsolati konfliktussal, mert meggyőződése, hogy nem tehet annak a keletkezéséről (ez a gőg). (Marc Gungor)