A nyíracsádi templom kincsei

A NYÍRACSÁDI TEMPLOM KINCSEI 

Ónból készült szentségtartó kehely

A görögkatolikus templomokban az oltáron őrzik az Eukarisztiát, igaz csak egy szín alatt, az átváltoztatott kenyér alakjában. Erre azért van szükség, hogy a súlyos betegekhez bármikor el tudja a pap vinni Krisztus testét azok áldozásához. Falusi templomaink a 17-18. században fából készültek, s berendezéseik, liturgikus eszközeik szegényesek voltak. Sok helyen csak egy miseruhája és egy kelyhe volt a templomnak. Egyházunk szegénysége miatt a kelyheink sem készülhettek aranyozott ezüstből, mint a nagy székesegyházak kelyhei, hanem ónból készítették azt. Így volt ez Nyíracsádon is.

Templomunk egyik ősi kelyhe fennmaradt. A 18. század második felében, vagy a 19. század első felében készült. Szentségtartóként funkcionált, hiszen ráhelyezhető fedele van. Ugyanakkor lehetséges az is, hogy fatemplomunknak csak ez az egyetlen kelyhe volt, amit használtak a liturgián, s a szentmise után a szentség megőrzését szolgálta.

Méretei: talpának átmérője 10,5 cm, tetejének átmérője 11,2 cm, magassága 18,8 cm. 

Antimenzion 1804

A keleti templom sajátossága, hogy az oltáron antimenzion található. Az antimenzion egy finom szövetből készült téglalap alakú kendő. A rajta levő kép Krisztusnak keresztről való levételét ábrázolja. A képet felírat környezi, ugyanaz, ami a Jézus halotti leplén, a plastynyicán szerepel: „Az istenfélő József levevén a fáról a te legtisztább testedet, tiszta gyolcsba göngyölé, és illatos szerekkel ellátva új sírba helyezé.” A kendő valamelyik szent ereklyéjének egy kis darabját rejti viaszba foglalva. Az ereklyét a püspök helyezi be, ő szenteli meg nagycsütörtökön és pecsétjével is hitelesíti. Hagyományaink szerint csak ilyen, hitelesített antimenzionon szabad Liturgiát végezni.

A nyíracsádi templom antimenzionjának felirata román nyelven készült, de még – a románság által akkor használt – ószláv betűkkel. (Igaz, a nyíracsádi görögkatolikusok többségében ruszin származásúak voltak, s ószlávul miséztek, de a Nagyváradi Görögkatolikus Püspökséghez tartoztak, így onnan kapták az antimenziont.)

Külön érdekessége az ereklye-kendőnek, hogy szerepel rajta a készítéshez használt nyomódúc készítőjének neve: Georgius Beer, a készítés helye: Nagyszeben, illetve a készítés évének dátuma: 1734. – Sokáig az utóbbi évszámot tartottuk a nyíracsádi antimenzion szentelési évének. Ugyanakkor a rajta lévő szöveget vizsgálva a felszentelő püspök nevét is olvashatjuk rajta: Darabánth Ignác nagyváradi püspök. Ő viszont 1788 és 1805 között volt nagyváradi püspök. A két évszám közötti ellentmondás oka az, hogy egy 1734-ben készült nyomódúcot használtak sokáig erdélyi görögkatolikusok. Amikor szükség volt antimenzionra egy-egy templom felszentelésekor, akkor a régi dúcot használva nyomtatták azt az új kendőre. Csupán a központi rész, amely a felszentelő püspök nevét és a felszentelés évét jelzi, írták újra.

Terdik Szilveszter művészettörténészt a következőket közölte velünk az antimenzionnal kapcsolatban: „Ennek az antimenzionnak a nyomódúcát 1734-ben, a rajta olvasható dátum és szignó szerint Georgius Beer Nagyszebenben készítette. A megrendelő egy nemrégen publikált szerződés szerint Micu Klein fogarasi püspök. A jól sikerült nyomódúcot még a 19. század közepén is használták a fogarasi püspökök, de a jelek szerint a váradiak is. Az alsó felírat tartalma a következő: Megáldatott és megszenteltetett ő exelenciája, a dicsőséges és szentséges Ignatie Darabant nagyváradi püspök által, a magasságos Ferenc császár napjaiban, 1804-ben.”

Templomunkat 1809-ben egy nagyobb felújítás után újraszentelték. Talán akkor kapta a templom az antimenziont, bár az ereklyekendőt felszentelő püspök akkor már nem élt.

Reklámok