Nagyböjt 2. napja

Nagyböjt 2. napja

Váljék a nagyböjtben erényünkké a köszönet és hála a kapott világért, a kapott ajándékokért Isten és ember iránt. A. Quatit a „Szüntelenül…”[i] könyvében így ír:

Damaszkuszi Péter tanítja: „Ha fényt látsz, emlékezz arra, aki ezt neked ajándékozta, ha látod az eget, a földet, a tengert, s mindazt, ami benne van, csodálkozzál és dicsért azt, aki teremtette… Röviden szólva: minden mozdulat alkalmat kell hogy adjon arra, hogy Istenre gondoljál és dicsérjed őt.”

Mennyire igaz ez hétköznapi életünkre is, hát még a teljes életre. Gondoljuk el, hány feleség szomorú, ha nem veszik észre munkáját, nem dicsérik meg a főztjét, a takarítását, és még sorolhatnánk. Olyan korban élünk, amikor a hála, a köszönet hiánycikk. Ha nem mondunk köszönetet semmiért, ha nem fejezzük ki elismerésünket az értünk végzettekért, nehéz elképzelni, hogy Istennek dicsőítő imát mondunk. Ha természetes lenne számunkra, hogy mindenért köszönetet mondjunk Istennek, dicsőítsük Őt, hálát adjunk, egészen természetes lenne, hogy embertársaink felé is megadjuk legalább a minimumot.

[i] A. Quatit: „Szüntelenül…” Az imádság gyakorlatáról a bizánci hagyomány tükrében, VS STUDIO, Budapest, 1995. 22.o.


[i] A. Quatit: „Szüntelenül…” Az imádság gyakorlatáról a bizánci hagyomány tükrében, VS STUDIO, Budapest, 1995. 22.o.