A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén (2014)

Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén (2014)

 Az ünnepi liturgián a nagypénteki eseményeket olvastuk fel. Jézus Krisztus meghal a kereszten. Látszólag azok győznek, akik elpusztítását akarták. A megtestesült Isten, aki a szeretet üzenetét hozza be a világba, aki utat akar mutatni az embernek, aki földi működése alatt csak jót tesz, le van győzve. A Szeretetet legyőzte a gonoszság.

Mi azonban mégis megnyugodva, Isten iránti hálás szeretettel hallgattuk a nagypénteki történetet, mert tudjuk azt, hogy itt még nem ért véget az esemény sorozat. A rossz, a bűn, az ember gonoszsága nem aratott győzelmet: Jézus feltámad és új értelmet ad a világnak. A történet végén Jézus a győztes: legyőzte halállal a halált. Feltámadt.


Csodálatos Istennek ez a gondviselése! A gonoszságot mindig képes az ember javára fordítani. A rosszat Isten mindig átformálja és legyőzi. Ez történt nagypénteken és húsvétkor. Jézus Krisztust meggyilkolták, s ez által lett üdvösségünk és örök életünk!

Számtalan példát lehetne még erre felhozni. Elég csak az ószövetségi József alakjára gondolni: irigy és gonosz testvérei el akarták pusztítani, végül rabszolgának adták el. S ez a gonoszság mégis áldássá válik Isten akaratából: József menti meg családját, testvéreit az éhhaláltól. Éppen azokat menti meg, akik halálát akarták! A gonoszságon felülkerekedik a Szeretet, az Isten.

A mai ünnep is hasonló ehhez. Ebben is megtapasztaljuk, hogy az ember gonoszsága nem győz a szeretet felett. Végül mindig az utóbbi győzedelmeskedik.

Mit is ünneplünk a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén? A történet röviden ez:

Az első keresztények a mennybemenetel után szívesen mentek ki megemlékezni Jézus Krisztusról a Golgotára. Itt szenvedett Jézus, itt halt értünk kereszthalált, de itt volt található a sír is, ahol nyugodott és dicsőségesen feltámadt. A Golgota kivégzőhelye kultikus hellyé vált, a keresztények ima- és találkozási helyévé.

Amikor elkezdődött a Krisztust-követők üldözése, a római birodalmi helytartók és tanácsadóik ezt a szent helyet is megpróbálták felszámolni, ezért a Golgota hegyére pogány istennő oltárát és szentélyét építették fel. Úgy gondolták ugyanis, hogy ez elriasztja a hely látogatásától a keresztényeket. A sátáni ötlet bevált, hiszen ettől kezdve nem mehetett oda Krisztushoz ragaszkodó ember, mert úgy tűnt volna, hogy a pogány szentélyt keresi fel. – Mégis ez az emberi gonoszság Isten tervében áldássá vált!

Szent Konstantin császár 313-ban kiadott rendeletében (Milánói Ediktum) vallásszabadságot biztosított a Birodalomban élő össze embernek, így a keresztényeknek is. Ettől kezdve szabadon építhettek templomokat, s minden hivatalt betölthettek. Nem járt büntetés a keresztény hitük miatt. A császár édesanyja, Szent Ilona szintén keresztény volt. Ő a Szent Földre zarándokolt, s itt bazilikákat emeltetett azokon a helyeken, ahol Jézus Krisztus földi életének egy-egy nagy eseménye kötődött. Így kezdődött el a Születés Templomának építése Betlehemben, a barlang-istálló fölött, illetve a mennybemenetel helyén, az Olajfák hegyén is bazilikát építtetett. Természetesen szándéka volt a szenvedés és feltámadás helyén is bazilikát építtetni. Majdnem háromszáz év elteltével nehéz lett volna a helyet beazonosítani. De a keresztény közösség emlékezete szerint ott keresték a legszentebb helyet, ahol a pogány oltár állt. (Az emberi gonoszság a pogány istennő szentélyét emlékezető jellé tette! Isten a rosszat is a jó szolgálatába tudja állítani!) Lebontották a szentélyt, s ásatásokat végeztek. Egy üregben kereszteket találtak. Bár eleinte nem tudták megállapítani, hogy melyik lehetett Jézus keresztje, egy csoda segített. Az akkori püspök, Makáriosz tanácsára egy haldokló asszonyt hoztak oda, s hozzá érintették a kereszteket. Az egyik fa érintése közben csodálatos módon a beteg meggyógyult. Ez volt Krisztus keresztje. Amikor a templom Jeruzsálemben felépült, 335-ben, szeptember 14-én ünnepélyesen ezt a keresztet felállították, „fölmagasztalták” a templomban. Ez a mai ünnep története.

Mit tanít ma nekünk ez a történet? Mit tanít a nagypéntek? S mit Józsefnek a története?

Mindhárom esemény a gonosz látszólagos sikeréről szól. Legyőzték Jézust, eltörölték a Golgota helyének szent jellegét, eladták Józsefet. A gonosz el akar valamit pusztítani. Isten azonban a gonosz szándékát képes jóra változtatni.

Ma is hányan és hányan el akarják pusztítani a kereszténységet, a hitet, az erkölcsöt. Hányszor és hányszor találkozunk rossz szándékkal és rossz akarattal mi, keresztény emberek. Ne essünk kétségbe! Ha a világ elpusztításunkra tör is, Krisztus mégis mindig győzelemre hozza ügyét. A Szeretetet nem lehet legyőzni! A szeretethez kapcsolódó ember Krisztus segítségével mindig győzelmet arat!

Gondoljunk csak arra, hogy a kereszténység történetében hányan és hányon törtek Krisztus ügyére. A Római Birodalom megszűnt, országok vesztek a semmibe, de Krisztus misztikus teste, az Egyház mindent átélt, mindent túlélt. „és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18). Ha következetesen kitartunk Krisztus mellett, ha ragaszkodunk megalkuvások nélkül tanításához, senki sem arathat győzelmet rajtunk! Ha el akarnak pusztítani, mert keresztények vagyunk, Krisztus győzelemre segít bennünket, mert Isten a rosszat is képes a jó győzelmére felhasználni. Csak szeressünk, és nem kell félnünk semmitől és senkitől! Tanítson bennünket erre ez az ünnep!

           (Tóth Elek)